Nem az a kérdés, hogy eljön-e, hanem az, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor elakadunk a kliensmunka folyamatában. A helyzet az, hogy minden, emberekkel foglalkozó szakember megtapasztalja azt a bizonyos megtorpanást, sőt: tanácstalanságot. Ülünk kliensünkkel szemben, vagy állunk egy tréningcsoport előtt, és hirtelen nem tudjuk, merre tovább. Filmszakadás, amit több-kevesebb sikerrel próbálunk palástolni. Tegye fel a kezét, akivel még nem történt ilyen.. ! :)

 

Ezekben a  helyzetekben többnyire nem az eszköztárunk szűkössége, vagy a módszertani tudásunk hiányosságai okozzák az elakadást, hanem a kliens vagy a csoport témája megérintett bennünk valamilyen saját témát, egyéni vakfoltot.  Elindul a saját filmünk párhuzamosan a szakmai vetítéssel, és innentől bizony két síkon zajlanak az események: az egyik kívül, a másik belül. Megállásra nincs idő, legjobb esetben kihangosítjuk pár mondattal tanácstalanságunkat, de a fókuszt nem tehetjük át magunkra, a saját folyamatainkra történő reakciókat  háttérbe kell szorítanunk. Jellemző módon ez az önreflexiós folyamat végleg el szokott maradni, a miértek megválaszolására nem marad idő, hiszen az élet és a munka megy tovább – egészen addig, míg újra belefutunk egy kísértetiesen hasonló helyzetbe.

 

Segítő munkakörben dolgozó szakembereknek szánt egyéni önreflexiós folyamataink során egy, a szakmai szupervíziónál mélyebb önismereti folyamatra (de nem terápiára!) biztosítunk teret és lehetőséget. Az elakadás helyzetében vizsgálódva igyekezünk felderíteni a személyes érintettség, a vakfoltok lehetséges okait, és azokat átdolgozva tesszük teherbíróbbá a magánembert  és egyben hitelesebbé a szakembert.

 

A részletekről a Kapcsolat menüpont alatt tudsz érdeklődni.